Original subtitles

Elmondtam a miniszterelnök úrnak, hogy mi üdvözölljük a

megkezdődött amerikai orosztárgyalásokat, és ezeknek a sikerében mi

magyarok érdekeltek vagyunk.

Tájékoztattam a miniszterelnök úrat, hogy vitatkozunk azokkal az

Európai Uniós tagállamokkal, akik szintén a barátaink és

a szövetségeseink, akik úgy döntöttek, hogy a háborút

Ukrajnának folytatnia kell.

A háború folytatása szerintünk rossz, veszélyes és hiba.

A várható eseményeket illeti, én holnap Párizsban tárgyalok

az elnökkel, mind a francia elnökkel, és utána

pedig Csütörtökön, Brüsszelben van a miniszterelnöki csúcs.

Az, ami eddig elfedhető volt, áthidalható volt kommunikációval,

szövegezéssel, osolgással, sajtótájékoztatókkal, az most már nem hidalható

át többé.

Tehát világosan kirajzódik egy stratégiai különbség, amit az

amerikai elnökválasztást tett eltakarhatatlanná.

Ez pedig az, hogy van, aki békét akar,

és van, aki háborút.

Egész addig, amíg a Vatikán mellett csak Magyarország

mondta, hogy mi háborút szeretnénk, meg a szlovákok.

Bocsánat, hogy békét.

Csak a Vatikán mondta, hogy békét szeretne meg

a magyarok, meg a szlovákok, és Amerika, meg

a többi Európa együtt mondták, hogy ők meg

háborút.

Addig ez a különbség, ha létezett is, nem

volt meghatározónak nevezhető.

Most, hogy Amerika is a béke oldalán van,

illetve odaállt, csak az aránytévesztés miatt nem mondom,

hogy mellénk, de hát végül is erről van

szó.

Mióta így vagyunk itt a békében, vagy béketáborban,

azóta ezt a különbséget nem lehet a háború

és a béke álláspontja közötti különbséget nem lehet

átvidalni.

Ez a helyzet.

Van, aki háborút akar, és van, aki békét.

Ezzel a kívással kell megbirkóznunk majd a csütörtökön.

Nekem még szerdán is, de ez egy másik

ügy.